Állandó alkalmaink:
V
asárnapi istentisztelet
Sárbogárd 9:00 ( templom: Posta u. 5)
Sárszentmiklós 10:30 (templom: Köztársaság u. 200)
Nagylók 15:00 (kéthetenként; ref. templom)
B
ibliaóra
Pénteken 17:00-tól váltott helyszínen, a bogárdi és a miklósi templomban ill.
gyülekezeti teremben. Pontos helyszin a Hírek rovatban!
A református szeretetotthonban minden pénteken 15:30-kor szintén tartunk bibliaórát.
H
ittanórák, bibliakörök:
Mészöly Géza Általános Iskola:
szerda 13:15 (alsósok)
csütörtök 13:45 (felsősök)
Sárszentmiklósi Általános Iskola:
kedd 11:45 (alsósok)
péntek 13:30 (felsősök)
Töbörzsök:
szerda 14:30
Nagylók:
minden hónap páros vasárnapja: 14:00
Petőfi Sándor Gimnázium:
kedd 15:00
Erős vár a mi Istenünk!
“Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk Igéje örökre megmarad.”
(Ézs 40,8)
Sárbogárd-Sárszentmiklósi
Evangélikus Egyházközség
7003 Sárbogárd, Köztársaság u. 200.
Telefon: 06-25-460-460
Postacím:
Bőjtös Attila gyülekezeti munkatárs
7000 Sárbogárd, Posta u. 5
Tel: 06-20-445-81-08
Sárbogárd-Sárszentmiklósi
Evangélikus Egyházközség
HÍRLEVÉL
2003.
NOVEMBER
T
alán eszünkbe sem jut, de néhány nap múlva véget ér az
egyházi év. Újra végigpörgött szemünk láttára a Krisztus-esemény: születése,
keresztrefeszítése, feltámadása, mennybemenetele, Lelkének pünkösdi
kiáradása, eljövetelére való keszülés... Újra végignézhettük, ki tudja,
hányadszor. Vajon végig is éltük? Eljutottunk-e oda, hogy nemcsak a
jászolban, hanem a szívünkben is megszületett az Istenember? Bűnbánattal
készültünk-e a böjti hetekben, s nem pusztán alkalmi húsmegvonással? Szíven
ütött-e, hogy halálához nekünk is tevékeny részünk volt bűneink miatt? Mégis,
eltöltött-e örömmel, hogy bűn-adósságunkat leróva, kereszthalála után
feltámadt, s Vele együtt a benne hívő is, új életre? Mi is átéreztük-e hiányát,
amikor itthagyta az övéit, s átforrósított-e bennünket Szentlelke, amikor
kiáradt az Övéiben? Készen vagyunk-e az ítélő bíróként visszatérő Úrral való
találkozásra? Egyszóval: élővé vált-e a kapcsolatunk Jézus Krisztussal?
Mélyült-e a Vele való közösségünk, előrehaladtunk-e a bűnre nemet mondó,
hálából másokkal jót cselekvő, Krisztus képére formáló megszentelődés útján?
Ha igen, nem telt hiába az előző év. Ha nem, akkor sürgősen változni,
változtatni kell! Íme: új lehetőség nyílik az új egyházi évvel! Nemsokára
felhangzik Keresztelő János megtérésre hívó szava:
“
K
észítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:
minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen
a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az
Isten szabadítását.”
J
eles egyházzenészünk, Trajtler Gábor írja: “Az advent
üzenete minden kezdetben jó segítség. “Jöjj, népek Megváltója, így kér a
2
003. november 24-26. között evangélizációt tartunk. Az alkalmak
Nagylókon (református templom)16 órakor; Sárbogárdon (evangélikus
templom, Posta u. 5) 18 órakor kezdődnek. A Jézus Krisztusról szóló
örömüzenetet a samáriai asszony története alapján hirdetjük. Igehirdető:
Melis Orsolya szarvasi gyülekezeti munkatárs. Minden érdeklődőt szeretettel
várunk!
***
N
ovember 27.-én egyházmegyei vizitáció lesz gyülekezetünkben, melynek
eredményeiről és tanulságairól az ugyanezen a napon 18 órakor kezdődő
presbiteri ülésen a tisztségviselő testvéreket is tájékoztatjuk. Az ülésen
természetszerűleg egyházmegyei elöljáróink is részt vesznek.
***
A
pénteki bibliaórák új időpontja: Református Otthonban 15.30;
gyülekezeti közösségben 17.00. Ez utóbbi helyszinei: nov. 28: Bogárd; dec. 5:
Miklós; dec. 12: Bogárd; dec. 19: Miklós. Új és régi bibliaórásokat is
szeretettel várunk!
***
A
következő úrvacsorás istentisztelet várhatóan december 14.-én lesz.
Szebik Károly lelkésztestvérünket hívtuk és várjuk gyülekezetünkbe!
***
J
övő évi Evangélikus Naptár igénylését szíveskedjenek jelezni, hogy a
rendelést mihamarabb leadhassam. Köszönöm!
***
A
következő Hírlevéllel még karácsony előtt szeretnénk jelentkezni. Addig is
Isten áldását kérjük minden kedves olvasónkra: ismerősre és ismeretlenre!
***
Ádventi himnusz
Beköszöntő
Hírek
N
éhány hét múlt el azóta, hogy halottak napján emlékeztünk a
tőlünk örökre eltávozott szeretteinkre. Megálltunk a sírok mellett.
Visszagondoltunk az együtt eltöltött életútra. Szülő, nagyszülő, testvér, unoka
vagy az életünk társa, akire emlékeztünk. Az egymástól való elválás mindig
fájó érzés. A régen eltávozott családtagok emléke elviselhetőbb, mint a friss
gyászé.
H
item szerint könnyebb megélni a szeretteinktől való elválást,
ha tudjuk, hogy Istenbe vetett hittel, a megváltás reményével a szívükben
távoztak el a minden élők útján.
A
karatlanul is elém jön gondolatban egy általam személyesen
nem ismert Nagybátyám emléke. Ő Édesanyám bátyja volt, aki katonaként az
első világháború minden szenvedését átélte. Vajon az ő sírdombja hol lehet?
Eltűntnek nyilvánították. A szülők, testvérek hiába várták haza sok szeretettel.
Mi maradt meg belőle? Sárbogárd Hősök terén álló emlékmű bejegyzése. Egy
név: Bereczk Károly. A megemlékezés virágát ide lehet elhelyezni. A
gondolatok szállhatnak az ismeretlenbe... ugyan hová? Választ már soha nem
kapunk senkitől.
S
zámomra van mégis egy nagyon drága emlék, amit az
Édesanyám hagyott rám: a Nagybátyám harctérről írt levelei. Szeretnék
néhány gondolatot idézni belőlük.
1915 kb. június 15
B
evonulás Székesfehérvárra. “Mondhatom, hogy most egy
olyan életbe kerültem, ami engem nagyon érdekel, habár nehéz, de ez nem baj,
remélem, hogy felderül még az ég és kisüt a nap felettem és az élet nehézségei
legördülnek a hátamról. Óh, milyen boldog idők lesznek ezek amikor ismét a
szeretteim között érezhetem magamat. De erről most még beszélni sem lehet,
mert még a nagy ingovány, amit át kell gázolni, előttem áll, de már közeledek
az első szélhez, hogy a lábamat beletegyem. Hogy hogy fogok átjutni azt még
nem tudom, de azt remélem, hogy talán szárazon.”
1915 június
Székesfehérvárról indulás Pilsenbe.
1915 július 9. Prága
“
E
lég jól vagyok, csak az a baj, hogy most nagyon sokat kell
szolgálatba lenni, az a szolgálat ha az ember ki van állítva őrségbe. Most is itt
vagyok egy nagy fegyháznál, a rabokra vigyázok. Most éjjel 12 óra van, épp
most váltottak fel és így unalomból írok mert elaludni nem szabad, két óra
múlva ismét ki kell állni. De azért nem baj, én szeretek itt lenni. Szép csillagos
este van, a hold is rámveti halvány fényét és én egyedül sétálok itt a néma
csendbe. Node nem egyedül, hanem a fegyveremmel. Néma csend, csak a
magam kopogását hallom. Meg egy kis lánccsörrenés üti meg a fülem ami az
ablakon kihallatszik, vagy a fák lombjai, amint a szellővel beszélnek. Nem is
képzeled, milyen szép ez. Egyedül a gondolataimmal. Természetesen csak én
vagyok itt, de az eszem és a képzeletem tőlem messze járnak, ilyenkor
eszembe jut minden, ami eddig történt az életem alatt. És egyszer öröm,
egyszer lehangoltság jár át rajtam. Mindig csak vigasztalom magamat, hogy
nemsokára ott leszek, ahol csak jó kedve lehet az embernek. Ez alatt értem
majd mikor lefújják a háborút és mi mint hősök fogunk örömmel hazamenni,
persze ez még nem most lesz, először meg kell érte dolgozni. ...”
1915 dec. 24. Wiczenbande
“
K
arácsonyt itt kell töltenem ebben az idegenben, de nem baj,
azért boldogan fogom tölteni, mert hál' Isten egészséges vagyok. Édes
Tercsikém! Karácsony ünnepe van ma. Az a nagy és nevezetes ünnep, amely
olyan sok szép emléket fűz életünkhöz már kicsiny korunktól fogva. Mikor
még gyerekek voltunk és együtt ültünk otthol az egész család örömmel és
megelégedetten. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy egy évtized leforgása
alatt a szép család feloszlik és talán ezer kilométerek választanak el egymástól.
De mindez a nagy távolság semmi, mert hisz a szeretet el nem fogy soha amíg
Csak egy gondolat...
szeret az ember addig remél, és ha remél, akkor vigasztalódik és nem csügged.
Én itt vagyok most nagyon messze, a karácsonyt csak a naptárból tudom és
emlékeimből.
A
z ünneplő emberektől el vagyok zárva, nem mehetek a
templomba hogy imádkozzak, de nem baj, mert tudok én itt is. Az én
karácsonyfám hóval van díszítve és fényszóró helyett a nap világítja, de mégis
olyan szép. Bár körülötte csak a nagy szelek járnak és nem üli körül senki. Ez
az erdő és magány...”
(folytatjuk)
Szőnyeginé Habermayer Emma
K
egyelmes Istenem, édes Atyám, magasztallak Téged, hogy a
Te Szent Fiadban való hit kősziklájára egyházat építettél. Dicsőítlek azért,
hogy engem is Péternek, kősziklának akarsz elhívni. Szent Lelked által én
előttem is felragyogott Krisztus. Hálaadással köszönöm Tenéked az én
egyházamat, amelyikben közvetlenül szólhatok Hozzád. Egyesek elől
szertartások, illatos füst és emberi dicsőség takarnak el Téged, óh,
megalázkodva magasztalom a Te kiválasztó kegyelmedet, hogy engem ebbe a
gyülekezetbe építettél bele, ahol lélekben és igazságban imádhatlak Téged.
Atyám, tudom, hogy az én egyházam is a Te láthatatlan egyházadnak látható
földi része. Szegény és bűnös emberek a tagjai, akik közül sokan megtaláltak
már Téged, sokan még úton járnak és sokan csak dicsekednek Tevéled. Te
tudod Atyám, hogy kik a Tiéid és kiket vezetsz Magadhoz. Csak azt kérem
Tőled, legyenek a látható egyház tagjai is mindig többen a láthatatlan egyház
tagjaivá. Ne érdek és ne büszkeség fűzze egybe az egyház tagjait, hanem a Te
Szent Lelked munkálkodjék közöttünk. Adj az istentiszteleteken boldog lelki
megfordulásokat Feléd. Nevelj bennünket egymás szeretete által is. Sokasítsd
az imádkozók és az Igével élők számát a gyülekezetben. Emeld fel a kezeket
adakozásra és szolgálatra. Láttasd meg velük az elhagyottakat. Tisztítsd meg
az egyházat, hogy a Krisztushoz való hűségben álljon meg a világban.
Gyermekeit tartsd meg hűségben. Az eltávozók helyett küldj új sereget
számára. Legyen az örökkévalóság tornáca. A Krisztus által. Ámen.
Muraközy Gyula
föld lakója. “Ezt az ősi kiáltást nem tudom úgy énekelni, hogy eszembe ne
jusson Pál apostol rómabeliekhez írt levele 8. részének 19. verse: “A
teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” A világ
sóhaja ma nagyon hallható. Néha panaszáradat, néha fájdalommal teli
jajdulás, máskor eget ostromló kétségbeesett segélykiáltás, vagy hangot
sem ejtő megbékíthetetlen belső nyugtalanság és hiányérzet. Ki segít
rajtunk? ... Az ősi himnusz nagyon aktuális.” Olyasvalakire mutat, aki
megalázta magát egészen a keresztig. Otthagyta a menny gazdagságát,
eljött, hogy a “sötétség elmúljon, a hit fénye ragyogjon.”
T
öbb évszázada elevenedik meg gyülekezeteink ajkán ez az
énekformába öntött kérés. Szövegét a keresztyén éneklés egyik reformere
Ambrosius /kb. 340-397/ írta. Milánó egykori kormányzója, aki e
méltóságában jutott hitre és keresztelkedett meg. A Krisztus istenségét
tagadó ariánusokkal folytatott vitában olyan bölcsességről tett
tanúbizonyságot, hogy fiatal kora ellenére püspökké választották. Évek
múltán ő keresztelte meg Augustinust is a pogányságból megtért későbbi
nagy egyházatyát. Rendszerezte az egyházi hangsorokat és ő vezette be
nyugaton, a keleten akkor már elterjedt himnuszéneklést. Ez nagyban
elősegítette azt, hogy a keresztyénséghez csatlakozó széles tömegek
egyszerű versezetű és dallamú, de míves formában énekeljék és tanulják a
hit alapvető tanításait. Ezt a népszerű nyolc versszakos, egyenként négy-
négy jambus-sorból álló himnuszformát róla is nevezték el.
A
reformáció idején Luther nem akarta, hogy a régi szép
hitvalló énekek, mint becses értékek elvesszenek, ezért többed magával ezt
a himnuszt is lefordította német nyelvre, s még egyszerűsített dallammal
1524-ben meg is jelentette. Ez a felújítás javára vált a himnusznak, ugyanis
lökést adott más nemzeteknek is, hogy ebben a formában lefordítsák saját
nyelvükre. Így láthatott napvilágot ékes magyar nyelven már 1570 körül. A
református énekeskönyv ezzel a régiesebb szöveggel közli két formában is,
míg az evangélikus és baptista gyűjteménye rövidítve, válogatott versekkel,
mai nyelven ünneplik a testbe öltözött Isten eljövetelét.
Jákób Zoltán
Imádság a gyülekezetért
Document Outline
Elfelejtett jelszó?
2003november